Elérkezett Erik és Livia szívfájdító románcának befejező része.

A Dalosmadár:
Fogoly. Gyógyító. Királynő.
Az ellenségei elrabolták a férfitól, akinek odaadta a szívét. Gyengének tartják őt, csupán egy bábunak a gonosz játszmájukban, ám valójában közülük egyik sem lehet ellenfele az első örökkirálynőnek.
Hadd higgyék, hogy győztek! Az ő szíve a szépséges szörnyetegé, és addig nem adja fel a harcot, amíg vissza nem tér ölelő karjába.

A Kígyó:
Fogvatartó. Gonosztevő. Király.
Az ellenségei elrabolták a nőt, aki elhódította a szívét. Kapzsiságtól és hatalomvágytól hajtva elárulták őt, de nem ezért az árulásért fognak meghalni. Nem.
Azért fognak meghalni, mert bántották, aki mindennél fontosabb neki.
Az ő szíve a lenyűgöző madárkáé, és soha nem hagy fel a keresésével. Addig nem, amíg ellenségeinek vére a királynője lába elé nem ömlik, és a nyakába nem akaszthatja a csontjaikat.

Elvették tőle az örökségét.
Ezért ő elveszi azt, ami a legbecsesebb...

Vérdalnok Eriket, Örökkön megsebzett uralkodóját hosszú évek óta csak a bosszú élteti. Az éjnép tündéinek királya megölte az apját, és varázslattal elzárta a két tündebirodalmat egymástól, megfosztva Eriket apja örökségétől: egy talizmántól, amellyel megerősíthetné hatalmát Örökkön sötét világában. 

Egy nap azonban Livia, az éjnép uralkodójának lánya akaratlanul megnyitja az átjárót. Erik elragadja a lányt, és visszaviszi a birodalmába, hogy felhasználhassa a bosszúja beteljesítéséhez.

Ám Livia és Erik közt váratlanul fellángoló érzelmek nemcsak Örökkön sorsát változtatják meg, hanem a két tündebirodalom közötti régi háború sebeit is begyógyíthatják.