Véletlenül egy házasság csapdájába kerülni a rémítő ellenségeimmel: pipa

Véletlenül belépni egy spártai szektába: pipa

Véletlenül beleegyezni, hogy részt vegyek egy gladiátorjátékban: pipa

Felfedeztem, mekkora erőm van, és a dolgok rosszul állnak.
Jobb, ha mindenki óvakodik!
Tőlem. 

Csak egy lány vagyok.
És a véletlen úgy hozta, hogy egyben Herkules is.


Egy titánoktól hemzsegő világban próbálok életben maradni, ahol a spártaiak, a tizenkét királyi családból származó, istenekkel felérő hatalommal és szemérmetlenül nagy gazdagsággal rendelkező halhatatlanok uralkodnak mindenki felett. Félénk, dadogó nevelt gyermekként, akinek egy fillérje sincs, meghúzom magam, eltakarom a sebhelyeimet és kitűnően tanulok az iskolában. Legalábbis igyekszem. De aztán bekövetkezik.

A vérem elárulja, hogy az uralkodó elithez tartozom. Azok közé. Spártai vagyok.
Rákényszerítenek, hogy beiratkozzak a Spártai Katonai Akadémiára. Minden idők legkegyetlenebb próbáján kell átesnem, hogy megállapíthassák, megvan-e bennem minden, ami a halhatatlansághoz kell. Van azonban néhány bökkenő, Akhilleusz és Patro a rémisztő mentoraim, Kharón, a halál révésze és Augustus, a háború fia a félelemkeltő professzoraim. És meg mernék esküdni, hogy valaki még a nyomomban van, bárhova is megyek, vagy lehet, hogy csak cserbenhagy a józan eszem. Az a rossz érzés gyötör, hogy mindkettő igaz.

Cselszövők vesznek körül, és megfojtanak a gyűlöletükkel, a rögeszméjükkel és a sötét birtoklási vágyukkal. De sajnálhatják, mert nem tudják, kivel kezdtek ki.